Szellemi környezetszennyezés, - avagy a televízió suggallta egyetlen életcél a fogyasztás?

A világ minden táján azok az üzenetek, hírek, képek, fogyasztási cikkek, életformák, civilizációs értékek közvetítődnek, amelyek a globailzációt irányító csoportok szemléletmódját és érdekeit tükrözik.
_{2007.03.06 07:00, Forrás: Hortobágyi Emese, ma.hu}

A mai világ túlzottan materiális, anyagias világ. Sajnos a fogyasztás, a pénz hajszolása lett a legfontosabb. A globalizált gazdaságot a tömegtermelésre, eladásra berendezkedő vállalatóriások uralják, mely az egész Földet behálózzák.Mivel a világot uraló intézményeket, tőkés társaságokat a pénz szülte, ezért céljuk, hogy az emberek is egyre inkább a pénznek rendeljék alá magukat. A média a hamis ígéreteket sulykolja az emberek fejébe: bármi is a vágyunk, a piac az a hely, amin keresztül e vágy azonnal kielégíthető. A pénzügyi piac uralta hatalmak érdekében pedig az áll, hogy a társadalom életfilozófiája az élvezetek halmozása, a fogyasztás legyen, azaz a vásárlás.

A globális méreteket öltő szellemi környezetszennyezés jelentős mértékben rombolja, pusztítja a társadalmat. A szellemi környezetszennyezés főleg a szemünk és fülünk által felfogott olyan ingerek, amelyek személyiségünket, gondolkodásunkat, magatartásunkat, fogyasztási szokásainkat a fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelően alakítják. Óriási veszélye abban áll, hogy a tudat ilyen irányú átformálásával nemcsak néhány ember szelleme, teste sérülhet, hanem az egész társadalom és a környezet is óriási kárt szenvedhet. A szellemi környezetszennyezés hatása késleltetett, ezért még veszélyesebb, mint az anyagi valóságként megfogható környezetünk szennyezése. Legerőteljesebb hordozóeszköze a televízió, valamint az abban egyre dominánsabban megjelenő, legtöbbször káros-kóros tudatformáló: a reklám.

A reklámok, a szappanoperákban bemutatott életstílus, a vetélkedők (melyekben tudás nélkül is rengeteg pénzt nyerhetünk) mind azt sugallják, hogy az egyetlen dolog, ami boldogsághoz vezet, a pénz. A pénz pedig arra szolgál, hogy elvásároljuk, hiszen a vásárlással, a fogyasztással elégíthetjük ki minden vágyunkat. Ám ez hamis ígéret, hiszen a fogyasztással, a rengeteg feleslegesen elköltött pénz újbóli megkeresésével, a pénz hajszolásával még üresebbek leszünk. A szeretet, a valódi lelki érzelmek egyre inkább elkopnak, a fő helyet a testi örömök, élvezetek veszik át, és maga a pénz, ami az emberek összes energiáját leköti. David C. Korten szavával élve rendellenes működésű társadalmak jönnek létre, amelyek kóros viselkedésformákat termelnek ki: erőszakot, szélsőséges versengést, kapzsiságot és környezetpusztítást.

A pusztán fizikai vágyaink kielégítésére ösztönző reklámok egyrészt a személyiség, másrészt a környezet szempontjából is nagyon károsak. A reklámok sokasága azt sugallja, hogy az emberi értékeknél is fontosabb az anyagi javak megszerzése, ezért az emberek jelentős részének értékítélete és értékszemlélete torzul. Állandó frusztrációt is létrehoz, mivel a legtöbb ember számára elérhetetlen álom a reklámozott termék megvásárlása, miközben a hirdetés szerint ez csupán egy jó döntésen múlik.

A reklám hatása környezeti szempontból is igen káros. A környezeti mutatók egyre jobban romlanak, a Föld erőforrásait egyre nagyobb tempóban éljük fel. A piac uralta média a szükségesnél nagyobb fogyasztásra ösztönöz, ám ezt a nagyobb fogyasztást csak fokozott ipari termeléssel lehet elérni, ami környezetünk elszennyeződéséhez vezet. Minden, ami körülvesz bennünket, arra sarkall, hogy fogyasszunk, minél többet fogyasszunk. Ugyanakkor azoknak a termékeknek a megtermelése, amit elfogyasztunk, az erőforrások túlhasználatához, újabb természetes és természetközeli élőhelyek elfoglalásához, tönkretételéhez vezet. Emellett a fogyasztás következtében hatalmas mennyiségű hulladékot termelünk. Erről a televízió viszont hallgat. Az emberek tájékozatlanok ilyen téren, és a globálizációt irányító hatalmak érdekében az áll, hogy azok is maradjanak.

Az ökológiai szemléletű gondolatok általában csődöt mondanak ha bekerülnek a médiába. Már ha egyáltalán bekerülnek. A gyors, könnyen emészthető, végiggondolást nem igénylő tudás terjesztése az uralkodó, az ilyenfajta rendszer pedig nem alkalmas egy szemléleti fordulat közvetítésére. A televízióban bemutatott természetfilmek például túlzottan szórakozatóvá válnak. Ami önmagában nem lenne baj, de nagyon eltereli a figyelmet a saját környezetünkről. A tévénézők többsége gondolhatja úgy, hogy nem érdekli a saját városában lévő patak szennyezettsége, hiszen ha hazamegy és bekapcsolja a televíziót, akkor órákon át nézheti mondjuk a Niagara gyönyörű csobogását. A virtuális világ viszont nem azonos az igazi élettel!

Sajnos az érzéketlenség egyre inkább eluralkodik az emberekben. A híradásokban bemutatott katasztrófák sokkoló hatásúak, de csak eleinte. Ha minden nap látunk túlzottan sokkoló és hatásvadász képsorokat a híradóban, egy idő után már meg sem rezzenünk egy-egy katasztrófa láttán. Sőt talán még meg is nyugszunk, hogy amíg mi nézzük a tévében mások gondjait, addig nincs igazán nagy baj, és úgy véljük, hogy a saját életünkben nincsenek megoldandó problémák. Ám ez közel sincs így, de a globalizáció élén álló nagyhatalmak azt akarják, hogy a lényeges problémákon ne gondolkozzunk. Hiszen akkor rájönnénk, hogy az általuk manipulált világ mennyire rossz.A mi dolgunk csak a fogyasztás, a pénz hajszolása, mert ez az életünk értelme. Ez a gondolat árad mindenhonnan.

Az emberek többsége úgy gondolja, hogy tehetetlen a globalizáció eme negatív hatásaival szemben. A tehetetlenség érzetét a tömegtájékoztatás rendszere is sugalmazza: a döntések tőlünk távol születnek, személytelen gazdasági, jogi automatizmusok intézkednek az emberiség sorsáról, a technológia fejlődése nem lehet másmilyen.

Az ember, azonban addig ember, ameddig maga képes rendelkezni sorsáról, ám a most élő emberek egyre kevésbé vannak abban a helyzetben, hogy valóban szabadon válasszanak. Minden arra kényszeríti őket, hogy alapvető döntésekben, életvitelben, gazdálkodásban, megélhetésben alárendeljék magukat a külső kényszerűségeknek. Az egyetlen járható út számunkra azonban az, hogy felszabadítsuk magunkat a technológiai, gazdasági rendszerek uralma alól, ami csak akkor lehetséges, ha megbékélünk a természettel. Nekünk már csak az lehet jó, ami az élet fennmaradásának szempontjából is jó. Sokat tehetünk életmódunk megváltoztatásával. Környezettudatos fogyasztói magatartásra, a fogyasztás visszafogására van szükség! Nem szabad bedőlni a televízió és reklámok sugallta hazug ígéreteknek, valójában akkor leszünk csak boldogok, ha békességben élünk emberrel, természettel egyaránt.